Mi is az a DNS?

DNS, azaz dezoxi-ribonukleinsav. Na, most hogy feloldottam a betűszót minden világos lett, igaz? Ha mégsem, akkor elmondom, hogy a DNS a sejtjeink és így egész szervezetünk örökítőanyaga. Információt tárol és ad át. De hogyan épül fel? Miért tud örökíteni? És egyáltalán milyen információt?

Egy kis történelem

A DNS felfedezésének (mivel ez egy több millió éve létező vegyületet nem feltalálni, hanem felfedezni kellett) története kivételesen nem az ókori görögöknél kezdődik és nem is a rómaiaknál.

Egyetlen egy valamit szeretnék kiemelni, vagyis inkább valakit: Rosalind Franklint. Ha DNS, akkor legtöbben James Watsont és Francist Cricket ismerjünk, de a munka oroszlán részét Rosalind Franklin végezte. A két férfi „lovagiasan” szemet hunyt a nő teljesítménye felett. Sajnos az 1950-es években még úgy gondolták, hogy a nőknek nem sok keresnivalója van a tudomány világában. Persze Watson és Crick is dolgozott eleget, de ha már egy nőknek szóló tudományos témákkal foglalkozó blogon vagyunk, akkor mindenképpen helyet kell szorítani ennek a méltatlanul keveset dicsért hölgynek.

További infók: Brenda Maddox: Rosalind Franklin: The Dark Lady of DNA  című könyv

 

Hol található a DNS?

Helyezzük el térben és időben a DNS-t, mint a történészek. DNS minden sejtünkben van (vagy volt). A sejteken belül elkülönítve, a sejtmagban van. A teljes DNS kb. 2 méter hosszú. Mivel egy sejtünk nem 2 méteres, ahhoz, hogy elférjen a sejtben össze kell csomagolni.

Az emberi sejtekben kromoszómákba rendeződik, de abban a formában, ahogy mindig mutatni szokták őket nagyon ritkán, csak osztódáskor van a sejtben. Normál esetben, vagyis amikor a sejt csak úgy elvan (pl. épp épül egy zsírsejt, mert szakított veled a barátod és megettél egy bödön vanília fagyit) egy nagy tál spagettinek néz ki.

 

Hogyan néz ki a DNS?

A DNS kettős hélix szerkezetű, amit úgy lehet elképzelni, mintha fognál két hajszálat és a végeinél összefogva megcsavarnád. A „hajszál” vázát egy cukorfajta (dezoxiribóz) és egy foszforsav ismétlődése adja nagyjából így: cukor-foszfát-cukor-foszfát-…

Belülről további vegyületek kapcsolódnak a vázhoz, a bázisok. Igazából ők a lényeg. Négy féle van a DNS-ben: adenin, timin, citozin, guanin. Nitrogén tartalmú kis vegyületek, hasonló méretűek, mint a koffein. Nem kapcsolódnak random: szerkezetükből adódóan a citozin (C) csak guaninnal (G), a timin (T) pedig csak adeninnel (A) tud kötődni.

 

 

Hogyan képes információt tárolni?

Az információt a bázisok sorrendje jelenti, vagyis lényeges, hogy mi után mi következik. Ahhoz, hogy ez érthetőbb legyen meg kell ismerkedünk a fehérjékkel. Szinte az összes  tulajdonságunk fehérjéhez köthető. Például az, hogy valaki laktózérzékeny-e vagy sem annyin múlik, hogy van-e a beleiben laktáz fehérje vagy sem. De az olyan bonyolult funkciókhoz is, mint pl. térbeli tájékozódás is köthetők fehérjék.

Tehát ennek az egész örőkítőanyagosdinak az kell, hogy legyen a végkimenetele, hogy milyen fehérjéink lesznek. A DNS készletünk bizonyos szakaszai kódolják ezt az információt. Visszatérve a laktózérzékenyekhez: a laktáz fehérjének megfeleltethető egy hosszú betűsor a DNS-en: CTTTGTGAGTTTACTTGTAATTTTCC. (Ez amúgy egy valós részlet a génből, innen szedtem)

Tehát az információ=bázissorrend. Az, hogy ezt a sejt hogyan fejti meg egy másik cikk témája lesz, azaz folyt. köv…