A receptorok sejtek felszínén vagy sejten belül található jelfogó molekulák. Nagyon fontos szereplői a sejt életfolyamatainak. Igazán megérdemelnek egy rövid összefoglalót.
Hogyan néznek ki a receptorok?
A receptorok jelfogásra képes fehérjék. Két csoportba lehet osztani őket: sejten belüliek és sejtfelszíniek. A sejten belül lévők képesek a DNS-hez kötődni és változásokat létrehozni. Ilyen például az ösztrogén receptor. Az ösztrogén (női nemi hormon) be tud jutni a sejtbe és a receptoron keresztül hozzá tud kapcsolódni a DNS-hez. A sejtek felszínén lévők közvetve tudnak csak hatni a DNS-re. Amikor hozzákötődik egy molekula kívülről, változások történnek a sejten belül. Sok fehérje lép akcióba és ezek közt van olyan is, ami a DNS-hez tud kötődni. A lényeg az, hogy jöjjön létre valami hatás. Ilyen például az adrenalin receptora. Olyan ez, mintha a receptor lenne a zár és a molekula(pl. adrenalin) a kulcs. Amikor a kulcs beillik a zárba, kinyílik az ajtó és változások történnek. Sokféle zár van és még többféle kulcs. És egy zárba több kulcs is illik és a kulcsok se nagyon finnyásak, több zárba beillenek.
Milyen jelek vannak?
Sok minden lehet jel egy sejt számára. Ezekkel a jelekkel kommunikál a sejt a környezetével. Jel lehet például:
- hormonok
- zsírok
- szénhidrátok
- baktérium sejtfala
- vírusok
- gyógyszerek
- tápanyagok
- ionok
- ingerületátvivő anyagok
és még sok más, de remélem már kezded érteni, hogy szinte bármi tud hatni egy sejtre. Illetve ha te valahogy hatni akarsz egy sejtre, akkor találj egy receptort rajta.
A gyógyszerek nagy részének receptorok a célpontjaik. Rengeteg pénzt és energiát ölnek abba, hogy megismerjék őket és kitalálják, hogyan befolyásolják a működésüket (és ezáltal az egész sejtet). Receptorokon keresztül a legkönnyebb hatni egy sejtre. Szóval ez az oka annak, hogy ilyen fontosak.