“…lombikprogram. Ezt teljesen ki kéne iktatni a gyakorlatból, súlyos bűnöket követünk el vele!” – nyilatkozta korábban Veres András győri megyéspüspök. Távol álljon tőlem, hogy egyházi kérdésekben állást foglaljak. Arról van most szó, hogy katolikus egyetemen végzett biotechnológusként leírom, hogy én hogyan látom ezt a kérdést.
Mindenek előtt azt tudni kell az etikai kérdésekről, hogy nincs egy, objektív válasz rájuk, itt már bejön a képbe a saját hitvilágunk. Ez nem jó vagy rossz, egyszerűen ilyen és kész. Szóval előre szólok, hogy ez egy véleménycikk!
Tanultam bioetikát egy éven át, még pályázatot is nyertem a témában (A robotsebészet etikai kérdései). Egy viszonyleg konzervatív gondolkodású pap volt az oktatónk, de még ő sem nyilatkozott ilyen szélsőségesen a lombikról (lombik alatt most az in vitro fertilizációt értem). Igazából 2 etikai kérdés merülhet fel szerintem:
- Szabad “Istent játszani” a laborban? Tehát maga a megtermékenyítés folyamata gond, hogy mesterségesen zajlik? Valójában maga a megtermékenyítés nem mesterséges. A környezet az, hiszen egy Petri csészében és nem a petevezetékben zajlik,ám a biológusok nem tuszkolják be kézzel azt a bizonyos spermiumot abba a bizonyos petesejtbe. Van egy csomó sejt, azokat összeengedik és várják a csodát, ami szerencsére sokszor meg is történik. Így maga a lényeg legalább annyira random, mint a szervezeten belül.
- A másik már nehezebb ügy. A nem beültetett embriók kérdése. Mert ez úgy van, hogy ha mondjuk 5 petesejt is megtermékenyült, akkor nem ültetik be az anyába mindet (igen, az én szememben anya már az is, aki a műtőasztalon várja, hogy beültessék az embriókat). Ha mondjuk beültetnek 2-t,akkor mi lesz a többi 3-mal? Sok minden lehet. Egyrészt egyáltalán nem biztos, hogy az a beültetett 2 bent is marad… Ilyenkor a többieket egy következő alkalommal beültethetik. Másrészt pedig lehet kérni, hogy fagyasszák le őket és amikor a pár kistesót szeretne, elmegy értük. Ők a “fagyibabák”. Ha ezek közül egyiket sem válaszatja a pár, akkor van csak valójában etikai probléma, ugyanis ha a szülőpár lemond az embriókról, akkor egy ideig tárolják, de aztán elpusztítják. Kutatási célra persze fel lehet ajánlani, de annak is pusztulás a vége tutira. Hogy ez bűn-e, azt mindenki döntse el a maga hite szerint. Ha valaki szerint bűn, akkor fogadja el, hogy lehet, hogy lesznek kistesói a babának, és akkor majd szépen vissza kell sétálniuk egyszer a fagyibabákért.
A szülőpár rendelkezik a magzatokról, mint ahogy a nem-lombik babákért is szülők felelnek. A lombiknak nem természetes velejárója az embriók halála. Számos más forgatókönyv lehetséges, így a teljes betiltása szükségtelen még akkor is, ha az etikát belevesszük. Mellesleg aki látott már közelről lombikos anyát (akár a közösségi médiában), az tudja, hogy ez lelkileg egy amúgyis megterhelő dolog, szóval az etikai kérdések részletes boncolása nélkül a bűnnel riogatni (szerintem) túl szélsőséges és felesleges is.
Szóval ezt gondolja erről egy a tudomány és spiritualitás egységében hívő biotechnológus.
Tetszett a cikk? Szeretnél még hasonló témákról olvasni? Akkor KATTINTS IDE!
