Posted on Hozzászólás most!

Így (nem) segített a tudomány a szülésnél

Figyelem: szubjektív, személyes írás következik! Most nem fogok tudományos ismeretet terjeszteni, se tippeket adni. Az én utamról és dolgaimról mesélek, hátha valakinek segítenek a gondolataim. Ha más nem, akkor csak simán jobban megismertek egy kicsit és tudni fogjátok, hogy kitől is jön ez a nagy tudományos infoáradat.

A képhez tartozó alt jellemző üres; szülés.png a fájlnév

Így készültem az elsőre

Jelenleg a második babámat várom, az 5. hónapban vagyok. Az elsőszülöttem két évvel ezelőtt született hasi szüléssel.
Nem császárra készültem. Sőt! Beleestem abba a hibába, hogy azt hittem, ha olvasok, informálódom róla, azzal “bevonzom”. Na, ez egy nagy tévhit! Egyetlen egy császáros szüléstörténetet hallgattam meg teljesen részletesen és ennyi. Akkor még nem volt Császárvonal, de sehol máshol sem néztem utána semminek etéren. Természetes szülésre készültem, így amit megtettem:

  • Voltam kórházfüggetlen szülésfelkészítőn a férjemmel (ott mindent elmondtak a tágulásról, tanultam légzéstechnikákat, a férjem megtanulta hogyan kell masszírozni a hátam vajúdáskor, szóval abszolút hüvelyi szülés központú volt)
  • Részt vettem a kórházi szülésfelkészítőn is
  • Jártam kismama jógára
  • Hetente többször csináltam a gátizomtornát
  • Egészségesen étkeztem (erre mondjuk “rákényszerültem” a GDM miatt)
  • Heti több alkalommal relaxáltam (ilyesmire kell gondolni)
  • Mivel pont akkor tanultam élettant az egyetemen, ezért mindent tudtam a hormonrendszerről és a női szaporító szervrendszerről
  • Zömében olyan cikket, weboldalt olvastam, ami a természetes, beavatkozásoktól mentes szülésre készít (azért nem vetettem meg a tudomány vívmányait, de készülni úgy készültem, hogy ha lehet elkerüljem őket)
  • Tudományos cikkeket is olvastam az epidurálról (EDA) és az oxitocinról főleg

Mindezek után beavatkozásoktól hemzsegően a hasamon át adtam életet a kislányomnak. És az az igazság, hogy ma már ki merem mondani: ez pont így volt jó.

Beavatkozások gyűrűjében

Várandósan is, de a gyermekem megszületése után még inkább, nagyon “belegüzültem” a mesterséges beavatkozásokba. Hogy az EDA bejuthat a babába, hogy élethosszig tartó derékfájást okoz, hogy a szintetikus oxitocin tönkreteszi a baba hormonrendszerét stb. Na meg aztán a császár negatív következményeiben is elmerültem, a császárindokokban meg pláne. Mint pl.hogy a köldökzsinór a nyakon az most para vagy nem para. Az a helyzet, hogy nekem mindez nem segített. Már-már azt kezdtem el mondogatni magamban, hogy bár ne tudnám ezeket…Micsoda????Hogy én, Dodó Sapiens, akinek az a mottója, hogy “Jó tudni!”, azt mondja, hogy NEM JÓ TUDNI?????????

De igenis jó tudni!

Van pár dolog, amit tényleg minden várandós nőnek tudnia kéne,de ez valójában nem olyan sok minden. Sőt, igazából a középiskolás biológia: mi a méhlepény, mi történik a tágulás alatt stb. A többi info egyénfüggő. Minden nő, anya, baba más és nem mindenki ugyanonnan startol. Van, aki úgy érzi biztonságban magát, ha minden apró infot begyűjt. Van, akinek csak a lelki felkészülés a fontos és úgy van vele, hogy a teste úgyis tudja mit kell csinálni, neki nem kell tudnia. Nincs rossz megoldás. Hogy Neked mi kell, azt csak Te tudod!
Ráadásul a “Jó tudni!” nálam azt jelenti, hogy gyűjtsd be az infot, de aztán kezdj is vele valamit! Ha csak gyűjtöd, gyűjtöd, de nem hozol döntéseket, nem határozod meg az igényeidet, akkor csak tele lesz a fejed mindennel és fogalmad nem lesz, hogy mi van. Na, mégis csak jól megmondtam! 😀 Visszatérek magamhoz:

Nekem az vált be, hogy a hallott, olvasott infok alapján előremutató döntéseket hozzak, vagyis hogy épp itt és most mit tudok ezzel kezdeni. Szeretem a számokat (elvégre mérnöki diplomám van), de a szülés egy olyan téma, aminél önmagában a tudományos tények nem segítettek nekem. Az meg pláne nem, ahogy azt az egyes oldalak, emberek tálalják.

A nagy megmondások

Nem csak a szülés kapcsán, de ott különösen sokszor előfordul, hogy mindenkire érvényes, nagy dogmákat akarunk kimondani. Hogy megmondják a tutit, hogy hogyan kell szülni, hogy mi AZ egyetemes jó. Pedig ez sokkal rázódabb terep, mint aminek elsőre tűnik, még tudományos szemmel is. Sok tudományos publikáció van a vajúdásról, szülésről, de általában igaz, hogy:

  • feltételes módban fogalmaznak. “Az oxitocin később hormonproblémákat okozHAT.”
  • kis esetszámmal dolgoznak. Általában kb. 100-200 nőt vizsgálnak egy kutatásban. Ha több kutatást összevonsz és egyszerre nézel meg, akkor ki tud jönni akár több tízezres szám is, ezeket már mérvadó eredményeknek hívjuk. De mindebből mennyire lehet következtetni a több milliárd nőre vagy épp személyesen rám? Vajon pont én rám is igaz, amit leírtak?…
  • nehéz vizsgálni a hosszú távú hatásokat. Egy szülés során annyi impulzus éri az anyát és gyermekét, hogy ember legyen a talpán, aki ki meri mondani, hogy márpedig ez a gyerek azért küzd a hormonjaival, mert anno szintetikus oxitocit kapott és nem azért mert mondjuk az anya dohányzik, vagy ivott várandósan stb.
  • értemezésükhöz szaktudás kell. Laikus anyaként nem érdemes tudományos cikkeket olvasni. Tök jó, hogy ma már rengeteg fent van a neten, de ahhoz, hogy megértsük a lényeget, kell a szakma. (Pl. Rebecca Dekker azzal foglalkozik, hogy összeszedje és értékelje ezeket a kutatásokat és mellesleg doktorija van)

Így készülök most

Sokat tanultam a korábbi élményeimből, egy komplett önismereti utazás volt, de gyakorlati dolgokban is le tudtam vonni következtetéseket. Így pl.kórházat, orvost váltottam és mostmár pontosan tudom, hogy mit szeretnénk.
Viszont így a második várandósságom idején nagyon nehezen tudtam kiszűrni a “nagy megmondásokat”. Zavartak az elhamarkodott kijelentések, a pontatlanságok, a félinformációk, amiket akár általam korábban hitelesnek ítélt oldalakon olvastam. A tudományos cikkek elemezgetése pedig kemény meló, pocakosan nem erre akartam fordítani az energiáimat. Szóval jelenleg nem olvasok semmit (!!!) a szülésről. Nem azért, mert azt gondolnám, hogy a világ minden tudásának birtokában vagyok. Dehogy vagyok! Hanem azért, mert így jó nekem. Így sokkal nyugodtabb vagyok és marad energiám arra, hogy:

  • Heti háromszor mozogjak (egy jóga, egy pilates és egy gátizomtorna)
  • Odafigyeljek a táplálkozásomra (vagyis főzzek magunknak egészséges finomságokat)
  • Többet relaxáljak
  • Többet foglalkozzak a spiritualitással

Apropó spiritualitás…

Már beszéltem erről nagyon régen, hogy én nem vagyok az a tipikus, tudományos, tudálékos kockafej. Nagyon fontos szerepe vagy az életemben a spiritualitásnak is. A Dalai Láma ezt mondta:

Úgy hiszem, hogy mind a spiritualitás, mind a tudomány vizsgálódó megközelítés, amelyek egymást kiegészítve és egymástól különböző módon ugyan, de a közös célra, az igazság feltárására törekednek. … Ennek során sokat tanulhatnak egymástól, és együttes erővel szélesebb körűvé tehetik az emberi tudás és bölcsesség látóhatárait.

Én abszolút így próbálom élni az életemet. Igyekszem egyensúlyban tartani a tudományt és a spiritualitást. Amikor elvesztem a beavatkozások gyűrűjében, akkor elhatalmasodott a tudomány és lám, nem is vezetett jóra. A megoldást az jelentette, hogy hátrébb léptem eggyel és sokkal jobban beengedtem a spirituális megközelítést az egész szüléstörténetünkbe. Direkt nem írok vallást, mert az teljesen tök mindegy, hogy miben/kiben hiszek, a lelki munka a lényeg.

Úgyhogy én most sokkal inkább egy lelkizősebb, relaxálósabb készülődésben vagyok és nagyon jól érzem magamat így! 🙂 De mindez az én utam, életem, dolgaim, gondolataim. Ha másnak máshogy jó, az is jó. Ne úgy készülj, ahogy mások mondják, hanem ahogy Te érzed! Ezt most jólmegaszontam. 😀

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .