A fájdalmas menstruáció az endometriózis fő tünete. A fájdalom egy érdekes kérdés. Az „alacsony a fájdalomküszöbe” egybeforrt a „gyenge” kifejezéssel. Pedig ez iszonyúan fáj az endoban szenvedőknek. Remek, újabb fájdalom…
Mi a fájdalom?
Egy kellemetlen szenzoros és emocionális élmény.
A placebo kutatással foglalkozóktól (pl. Köteles Ferenc:Placebo-válasz könyve) sok hasznos információt tudhatunk meg a fájdalommal kapcsolatban. Például azt, hogy a fájdalomküszöb és a fájdalomtolerancia nem ugyanaz. A fájdalomküszöböt úgy mérik, hogy 4°C-os vízbe merítik az ember kezét és feljegyzik azt a pillanatot, amikor már elkezd fájni. Ekkor még ott tartja egy ideig a kezét a jeges vödörben (igen van, aki ilyenekre önként vállalkozik). Aztán eljön az a pillanat, amikor már nem bírja tovább és kiveszi. Ez a fájdalomtolerancia.
Hogy jön ez az endohoz? Úgy, hogy míg a fájdalomküszöb nem mutat nagy változatosságot az emberek körében, addig a fájdalomtolerancia igen. A körülményektől függ leginkább. A nyugodt és elfogadó környezetben megélt fájdalom jobban elviselhető, mint az, amikor arra kényszerítenek valakit, hogy “szedje össze magát” vagy gyengének tartják. Tehát a fájdalomküszöb emlegetését már el is felejthetjük.
Objektív a fájdalom?
Amikor egy fájdalmas görccsel küzdő nő jajgatva fekszik az ágyon és nem tudja ellátni napi teendőit, akkor sajnos sokakban megjelenik a kétely. Vajon TÉNYLEG ennyire fáj neki? Ez nem csak hiszti vagy manipuláció? Elárulok egy titkot: nem az. A fájdalom nem az ő fejében létezik.
Ami objektív, az mérhető. A fájdalom mérhető. Különböző módszerekkel meg tudnak határozni a kutatók egy, de inkább több számot, amivel jellemezni lehet egy fájdalmat. Ám a fájdalomérzet egy annyira komplex jelenség, hogy nagyon nehezen vizsgálható és így a következtetések képlékenyek.
Egyes kutatók szerint a fájdalomnak 3 dimenziója van: intenzitás (milyen erős), reaktivitás (mennyire kellemetlen) és szenzáció (mihez hasonlítható). A szokásos 0-tól 10-ig terjedő skála általában csak az utóbbit méri. Éppen ezért nem ad teljes képet az egyén fájdalmáról. Így amikor valaki azt mondja, hogy a 9-es menzesz görccsel is elmegy dolgozni, te meg hogy mersz egy 7-essel ágynak esni, akkor jusson eszetekbe, hogy csalóka lehet ez az egy szám.
Van aki szerint a műszerkkel mért fájdalom és az egyén pszichés válasza között nem szabad összefüggéseket felállítani. Vagyis például ha valakinek egy adott mintázat jelenik meg agyi aktivitásaiban és azt mondja, hogy kicsit fáj, akkor az a mintázat a kicsi fájdalomhoz kapcsolódik? Nem biztos.
Mit tegyünk?
A tudomány azt mondja, hogy ne hasonlítsuk össze egymás fájdalmát, helyette inkább figyeljünk a másikra! Attól, hogy neki ez egy 7-es, lehet, hogy neked 10-es vagy 2-es. De nem tök mindegy? Ahelyett, hogy ezen filozofálunk, hogy neki vajon MENNYIRE fáj, elfogadhatnánk azt, hogy nagyon fáj és kész!
Honnan ered ez a „bírni kell és aki nem bírja az gyenge” hozzáállás? Információhiányból. Azt hiszik sokan, hogy a fájdalom menzeszkor normális. Pedig nem az. Nekik tehát TÉNYLEG fáj, ezért komolyan kell venni!
Mert ez a legnagyobb baj a fájdalom elbagatellizálásával. Hogy nem kérünk segítséget olyankor amikor kellene, mert a környezetünk szerint normális, amin keresztülmegyünk. Ezért ilyen fontos, hogy tudjuk a fájdalomról. Ebben nagy szerepe van a Női Egészségért Alapítványnak, akik tájékoztató füzettel és sok más módon jutattnak el információkat (nem csak) nőknek az endometriózisról. Jó tudni!
Képek forrása: Unsplash
