Posted on Hozzászólás most!

Mi az élet?

A biológia az élőlények tudománya. Ha foglalkozni szeretnénk vele, akkor érdemes tisztázni, hogy mi az élet. Ez egyébként spirituális szemmel is egy nagyon jó kérdés. Az élet értelmét csak akkor tudod meg, ha tudod egyáltalán, hogy mi az élet. De most maradjunk meg a tudomány oldalán. Lássuk, hogy mi minden jellemzi az életet. Sokféle definíció, csoportosítás létezik, ez most az én verzióm lesz. Az itt felsorolt tulajdonságok mindegyikének igaznak kell lennie ahhoz, hogy élőnek nevezzük. 

gondolkodik_elet.jpg

1. Anyagcseréje van

Vagyis aki él, az tápanyagot vesz fel, abból ki tudja venni a neki hasznosat, magába tudja építeni, a feleslegeset és károsat pedig kiválasztja.

2. Mozog

A hely-és a helyzetváltoztatás is ide tartozik. A növények főleg az utóbbiban menők.

3. Ingerlékeny

No, nem azt jelenti, hogy sík ideg minden élőlény. Annyiról van, hogy a környezeti változásokra képes reagálni valahogyan, bárminemű válaszreakciót produkál. Ez megvalósulhat csak simán egyszerű molekulákkal vagy akár bonyolult, erre szakosodott sejtekkel (lásd:idegsejt).

4. Szaporodik

Ezt gondolom nem kell magyarázni. Csak az számít élőnek, akiben meg van a lehetőség, hogy utódokat hozzon létre. Ha ezt valamilyen okból nem teszi vagy nem képes rá, az más kérdés, de a lényeg, hogy meglegyen hozzá a rendszer.

5. Változékony

Az utódok tulajdonságai nem egyeznek meg teljesen a szülőkével. Igen, ez pont így jó, hogy kicsit/nagyon másképp élsz, mint a szüleid. Néhány bacinál ez nem így van, de a kivétel ezúttal sem gyengíti a szabályt.

6. Növekedik

Örülj neki, hogy ilyen szép nagyra nőttél, ugyanis ez az egyszerű tény is az életet bizonyítja.

7. Egyedfejlődésen megy át

Nem elegendő az, hogy az élőlény növekszik, minőségi változásokon is át kell esnie!

8. Meghal

Nos, igen, ez egy érdekes dolog. Csak arra mondhatjuk, hogy él, ami meghalni is képes. Minden dolognak definiálni kell az elejét és a végét. Ez az élettel sincs másképp. Csak manapság a halál tabu téma, csupán ezért hangzik furán.

9. Homeosztázisa van

Minden élő dolognak kell, hogy legyen egy belső, szabályozott állandósága. Vagyis van, egy normális állapota.

 10. Alkalmazkodik

Ez összekapcsolható az ingerlékenységgel és változékonysággal. A környezet nem állandó. Mint látod, most is épp klímaválság van. Egy élőlénynek muszáj valahogyan alkalmazkodni a megváltozott körülményekhez. Ez talán az egyik legfontosabb jellemző. Ha nem változna az élet, akkor nem is lenne egyáltalán! Ez az evolóció alapja.

Ide tartozik továbbá a biológiai óra is, azaz hogy képesek vagyunk alkalmazkodni a napok, hónapok változásaihoz is.

Zárásnak fogadjátok sok szeretettel ezt a rövidke olvasnivalót, melynek szerzője az én kedvenc tudósom. Egy kis gondolatkísérlet az életről:

Ha azt kérdezzük, hogy mi az élet, és egyáltalán van-e élet, a költő és a filozófus aligha fog habozni
válaszával. Csak a természettudós válaszol vállvonogatással. Hogy ezt jobban megvilágítsuk, hozzuk
össze a természettudóst egy kis beszélgetésre egy úgynevezett “átlagemberrel”.
– Megmondaná nekem, hogy mi az élet?
– Hogyne, nagyon szívesen. Adjon belőle egy darabot, majd megmérem, analizálom, azután
megmondom, hogy micsoda.
– Az lehetetlen! Az életnek nincs darabja, nem lehet mérni.
– Akkor nem érdekel, mert nincs is, legalább nekem nincs.
– Már hogyne volna. Látja itt ezt az élő és ezt a döglött békát? Még egy kisgyerek is látja a különbséget.
– Jó, hát akkor vegye ki az élőből az életet és adja ide.
– Nem lehet. Az életet nem tudom a békától elválasztani.
– Nem tudja elválasztani? Akkor az nem olyan valami, ami önmagában is van. Akkor az inkább
tulajdonsága ennek az anyagdarabnak, amit ön békának nevez. De mit ért azon, hogy a béka “él”,
miért mondja, hogy él”?
– Mert mozog, lélegzik, szaporodik.
– Á, úgy, az más. Ezek olyan jelenségek, melyek mérhetők. Erről lehet beszélni, de ez nem az
élet maga, ezek csak “életjelenségek”. Legjobb lesz, ha együtt végzünk egy kísérletet, akkor talán
jobban megért. Vegyük az élő békát, és altassuk el kloroformmal. Most kivágom a szívét és a vízbe
teszem; (a vízben előbb különböző sókat oldottam fel, amelyek a béka vérében is megvannak). Látja,
a szív vidáman ver tovább, és észre sem veszi, hogy a békát levágtam róla. Ha holnap visszajön, ez a szív még mindig verni fog. De most figyelje a szív nélküli békát, kezd ébredezni. Már magához
tért, a hátáról hasra fordult, most meg elugrott. Mit gondol, él-e még a béka, és él-e még ez a szív?
– Hogyne, igaz ugyan, hogy a béka szaporodni már aligha fog. Szív nélkül még egy béka sem viheti sokra. A szív ugyan még ver, de előbb-utóbb meg fog állni. De amíg a szív ver és a béka mozog,
addig mégiscsak kell hogy mind a kettő éljen.
– Helyes, de maradjunk a szívnél, ez egyszerűbb. Nézzük mikroszkóp alatt. Látja, vékony szálacskákból van felépítve, ezek összehúzódnak majd elernyednek. Valamennyi szálacska összehúzódása
együttesen egy szívverés. A szívnek ez nem az egyetlen életjelensége. Könnyen megmutathatom,
hogy a szív lélegzik (vagyis oxigént fogyaszt és szénsavat termel), és a cukrot tejsavvá erjeszti.
– Most már nem kételkedem benne, hogy ez a szív csakugyan él.
– Várjon csak, még nem fejeztük be a kísérletet. Ezt a szívet most megdarálom, azután kivonatot
készítek belőle. A kivonatot vékony sugárban vízbe fecskendezem, és az fonál alakjában megmerevedik. Tessék jól megnézni a fonalkát, éppolyan, mint amilyent a mikroszkóp alatt látott, amelyekből a szív van felépítve. Ehhez a fonalkához egy másszív-kivonatot adok. Mit lát?
– A szálacska összehúzódik, éppúgy, mint azoka fonalak, amikből a szív van felépítve.
– Ha ezeket az oldatokat jégszekrénybe tenném,egy hét múlva is tudnék ilyen szálacskákat csinálni,
és azok ugyancsak összehúzódnának. Mit gondol,élnek ezek a szálacskák? Hiszen összehúzódtak!?
– ?
– Olyan szívkivonatot is csinálhatok, amelyik lélegzik és erjeszt. Sőt azokat az anyagokat, amelyek hatására a kivonat összehúzódik, lélegzik és erjeszt, egymástól el is tudom választani. Egy részüket por alakban megszáríthatom. Aztán, ha majd később megint egyszer feloldom és megfelelő módon összekavarom őket, ismét megindul az összehúzódás, lélegzés, erjedés. Mit gondol, hát élnek
ezek a porok?
– Természetes, hogy nem.
– Akkor azt sem mondhatjuk, hogy az élet mozgás, lélegzés, erjedés, mert az én porocskáim ezt
mind tudják. De akkor mit gondol, mégis mi az élet? Hogy lehet az élettelentől megkülönböztetni?
– Magam sem tudom, kezdek összezavarodni.
Az élet – úgy látszik – olyan, mint a tengeri homok: kifut az ujjaink között, ha kézbe vesszük,
hogy megnézzük. Ha azok a porocskák mind egyszerre működnek, összehúzódnak, lélegzenek és
erjesztenek, az mégsem szív, az mégsem élet.
– Akkor legalább mondja meg, hogy hol szaladt ki az élet az ujjaink között, hol vesztettük el? Mikor
szétszedtem az állatot békára és szívre, és a szív még mozgott, azt mondta, hogy az még él. Mikor
meg a szívet szétszedtem olyan anyagokra, amelyek mozognak, lélegzenek és erjesztenek, azokra
azt mondta, hogy nem élnek.
– Kellemetleneket kérdez. Azokat a porocskákat mesterségesen is elő tudná állítani?
– Egyiket-másikat már igen, még nem mind, de ez csak technika kérdése. Elvben mind előállíthatók, béka nem is kell hozzá. De most én kérdezem: ha én az összes anyagokat előállíthatnám, amikből
a békaszív fel van építve, és sikerülne őket pontosan úgy összetenni, mint ahogy a békában voltak,
abból megint szív lenne?
– Kétségtelenül.
– Akkor nem is annyira az a kérdés, hogy ezek a porocskák micsodák, hanem inkább, hogy miként
vannak összeillesztve. Úgy vagyunk vele, mint a zsebórával. Ha szétszedem, nem más, mint kerekek, csavarok és rugók halmaza. A lényeg nem az,hogy mik, hanem, hogy hogyan vannak összetéve:
ez teszi órává. Úgy látszik, így van az élettel is. Az élet nem valami külön mérhető vagy megfogható
dolog, sem az anyagok, amikből az élő fel van építve, nem oly különösek, a dolog azon fordul
meg, hogy hogyan vannak összetéve. Ha szétszedem, nem óra, nem szív, nem élet többé, csak kerekek vagy porocskák. De ha megint eredeti rendjükbe összerakom őket, akkor megint óra, szív és élet
lesz belőlük. Kérdezhetek még valamit?
– Tessék.
– Képzelje el, hogy az egész békát szétbontottam egypár száz ilyen porocskára. Ha most az
egyes porokat kicserélném ugyanolyan, de mesterségesen előállított anyaggal, úgy az nem tenne
semmi különbséget?
– Nem.
– Ha most ezeket a porocskákat pontosan ugyanúgy raknám össze, mint ahogy a békánál vannak,
abból béka lenne?
– Igen.
– Mozogna? Lélegzene?
– Igen!
– Tehát élne is.
– Igen.
– Ha ennek az új mesterséges békának az agya teljesen azonos volna egy másik élő békáéval, ak-
kor ennek a mesterséges békának is ugyanolyan emlékei és tapasztalatai lennének, mint a másiknak?
– Igen. Egyetért velem?
– Igen. Én is ezt várnám, de én majd csak akkor nyilatkozhatom, ha a mesterséges békát csakugyan
elkészítettem, összes életjelenségeit megmértem és a természetes békával összehasonlítottam.
– Foglaljuk hát össze a dolgot: élet tehát nincs.
– Dehogy nincs. Csak önmagában nincs. Élet van, csak nem lehet az anyagtól elválasztani. Az
élet az anyagnak egy sajátsága, szerkezetének következménye. Olyan, mint a mosolygás. Mosolygás
is van, de nem választhatom le azt az ajaktól, és nem tarthatom egyik kezemben, és a másikban az
ajkat, mert a mosolygás nem más, mint az ajak játéka.

Szent-Györgyi Albert: Az élő állapot (részlet), 1946.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .